Hogyan jutottál el odáig, hogy indulj a Spartathlonon? Mi volt a motiváció? Hogyan készültél a versenyre, miket adtál fel a versen érdekében?
Természetesen az ember nem rögtön a Spartathlonnal kezd. 2011 januárjában kezdtem a futást. Eleinte csupán egy kisebb magánéleti válság leküzdése volt a cél, majd az első maraton után kinyílt előttem a világ. Hihetetlen érzés amikor az ember megtapasztalja hogy az addig elképzelhetetlennek tartott távok teljesítése, mekkora lelki töltetet adnak. Innentől kezdve nem volt megállás, csak jöttek a versenyek, a távok pedig egyre cseperedtek. 6-12 órás versenyek, majd az Ultrabalaton egyéniben, és végül az eddigi csúcs a Spartathlon.
Ha az ember komolyan vesz bármilyen hobbit, és célokat tűz ki, az előbb utóbb azzal jár hogy a kitűzött cél érdekében átalakul a menetrend.
Én nem érzem hogy bármi olyasmiről le kellett volna mondanom ami különösebben megviselt volna. Ugyanis a futás szeretetéből adódóan teljesen természetesnek vettem hogy menni kell edzeni. A sport átalakítja az életed, megváltoztatja a szemléleted. Nem lesz már annyira fontos a szombati bulizás, és tudod hogy lelkiismeret furdalásod lesz ha kihagyod a vasárnapi edzést.. Persze a családom sokszor megsínylette a felkészüléseket. Az edzéshez igazított vasárnapi ebédek, és a versenyekhez igazított hétvégi közös programok sokszor okoztak fejtörést a programszervezésben. Hatalmas köszönettel tartozom nekik hogy végig támogattak utamon, és sokszor szó nélkül viselték a hülyeségeimet.
Neked ez volt az első alkalom, hogy megmérettetted magad ezen a versenyen. Milyen volt a Magyar csapat, hogyan fogadtak, milyen jó tanácsokkal láttak el a verseny előtt?
Igen, nekem ez volt az első alkalom hogy részt vehettem ezen a nagyszerű versenyen, de abban is biztos vagyok hogy nem az utolsó.
Idén eddig rekord létszámú futó képviselte hazánkat Görögországban. A 30 indulóból 10 hozzám hasonló újonc vágott neki először az útnak. A csapatban voltak már többszörös teljesítők is, közülük Lőw Andrást emelném ki leginkább aki idén 17. alkalommal is odaért a Királyhoz. Legtöbbet talán vele beszélgettem a verseny előtt, az Ő tanácsai hasznosnak bizonyultak az út során. Egyébként ez egy nagyon kedves, összetartó kis csapat, nagyon büszke vagyok hogy velük futhattam, és természetesen arra hogy valamilyen formában egy lapon említették a nevem Lubics Szilviával, vagy Szőnyi Ferenccel, akit talán a triatlon világában jártas sporiknak nem kell külön bemutatnom.
Gondolom egy ekkora távon mindenkinél vannak holtpontok, neked melyik volt a legnehezebb szakasz és hogyan sikerült átjutni ezen?
Holtpontok.. hát igen. Ez együtt jár a hosszútáv futással. Előbb vagy utóbb beleszaladsz a falba, akárhogyan. Ezt el kell fogadni, ezzel együtt kell futni. Ugyanakkor viszont úgy gondolom hogy a helyesen kikísérletezett táplálkozás, és az önismeret nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ezek a holtpontok ne legyenek végzetes kimenetelűek egy-egy versenyen. Ha az anyagcsere rendben van és megfelelően vissza vannak pótolva a kiürült energiák, nyomelemek, folyadék, a tested gyönyörűen muzsikál nagyon-nagyon sokáig. Sokan talán kicsit túlgondolják ezt az egész táplálkozás kérdést manapság, de szerintem itt is az egyszerűségre kell törekedni. Bár a szervezetünk egy bonyolult rendszer, mégis a működéséhez szinte „csak” a periódusos rendszer néhány elemére van szükség. Szóval ha az energia, só, folyadék, és nyomelem utánpótlást időben megejtjük, viszonylag sokáig kínozhatjuk magunkat.
Persze adódhatnak olyan testi tünetek is, amik traumás eredetű behatásokból eredően erősen megkeserítik az ember életét, különösen a mozgásszervi, és végtagi akkut fájdalmakra gondolok első sorban. ☺ Egy ilyen versenyen nincs úgy hogy valami ne fájjon. Fáj a lábad? –Nyugi, elmúlik. Majd fáj helyette a talpad, a vádlid, a combod. Egyik fájdalom megy, a másik érkezik. Ez van. Nekem a versenyen a felázott talppárnám okozta a legnagyobb gondot, már a lépés is nehezen ment. De szó szerint! Futni könnyebb volt, addig sem érte a lábam a talajt. Az én holtpontom leginkább a fáradtságból, kimerültségből adódott, mintsem a rossz táplálkozásból, de szerencsére a párom jelenléte és az otthoni barátok biztatása átsegített azon a néhány nehéz órán.
Ha jól tudom a kedvesed volt a legfőbb segítőd, mennyi pluszt ad számodra a jelenléte vagy a biztatása?
Igen, a párom és testvérem valamint a sógorom kísértek. Sokat számít a kíséret. Nem feltétlen abból a szempontból hogy mindent alád tesznek,-ugyanis csak adott pontokon vehettünk igénybe segítséget, -de lelkileg mindenképp óriási plusz volt a jelenlétük. Mindig vártam a találkozót(meg persze a szerencsepuszit).
Milyen érzés volt számodra amikor megláttad a célt, milyen volt a célba érés pillanata? Tudva azt, hogy sokaknak nem sikerül elsőre a verseny.
A célba érkezés valami fantasztikus érzés. Akinek vannak, voltak álmai amikért küzdött, és teljesültek, azoknak azt hiszem nem kell elmagyarázom mit is érez az ember. Spárta főutcáján karneváli a hangulat ilyenkor. Teraszokról, az út széléről, a kávézókból, mindenhonnan biztatják, tapsolják a futókat. Fantasztikus leírhatatlan érzés egy ekkora megterhelés után a célban pihegni. A tisztességgel elvégzett munka jutalma pedig néhány nap önfeledt, föld felett lebegős nap. Bár végig nagyon élveztem a futást, azért megmondom őszintén, jól esett azt ott akkor befejezni.
Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél a versenyen?
Tapasztalatok? Nem is tudom. Igazából ezek leginkább amolyan technikai tapasztalatok amik inkább a ruházkodásra, táplálkozásra, vonatkoznak. Különösebben jó tapasztalatok a verseny szervezéssel, lebonyolítással kapcsolatban említenék, elég színvonalasan le van vezényelve a verseny. Ezzel kapcsolatban nem voltak említhető rossz tapasztalatok.
Most hogy érzed, jövőre újra indulsz a versenyen? Melyek az előre betervezett versenyeid, esetleg 2015. re vannak már terveid?
Jövőre nem indulok. Biztos hogy részt fogok még venni ezen a versenyen, de nem jövőre. Egyenlőre nem akarok 200 feletti távot a következő szezonban, az Ultrabalatont is csak 200-ig futom. A viccet félretéve, az a tervem hogy szeretnék egy kis minőségi javulást elérni a teljesítményemben. Rövidebb távokon indulni, és az időbeli eredményeken javítani. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet néhány versenyző pulzus-kontrollal elért eredménye, és úgy döntöttem jövőre kipróbálom ezt a technikát a felkészülésem során. A célom pedig, ahogy Farkas Péter mondta szabadulása után: „egyértelműen Rió!” A november a pihenésről, és a szakáll növesztésről szól. December elején, a disznóvágás és a szappanfőzés közti nyugodt időszakban kezdek majd foglalkozni a jövő évvel, amiről annyit tudok csak biztosan, hogy még több terep verseny lesz majd mint az idén. Viszont az Ultrabalatont azért szeretném megfutni. Véleményem szerint ez az egyik leghangulatosabb hazai verseny, nem hagynám ki az indulást. Imádom! Elnézést most mennem kell, sajnos indul az űrhajóm. Köszönöm a lehetőséget! ☺